Október másodika az indiai nemzet atyja, Mahatma Gandhi születésnapja. Ennél jobb időpontot nem is választhattam volna tehát arra, hogy nekilássak a 18 nap múlva esedékes utazásommal kapcsolatos ügyintézésnek, amely leginkább az útlevél-oltás-vízum aranyháromszög mentén mozgott.
Kezdjük is rögtön az útlevéllel. Ahhoz, hogy beléphessek Indiába, természetesen érvényes útlevéllel kell rendelkeznem. A jó hír az, hogy ennek a feltételnek maximimálisam megfelelek. Az már más kérdés, hogy ennek az útlevélnek a belépéskor még legalább 6 hónapig érvényesnek kell lennie. Ezek után gondolom nem meglepő, ha azt mondom: az enyém érvényessége a belépéskor egészen pontosan.... és most dobpergést kérek... igen... 5 hónap és 20 nap. Tipikus.
Új útlevél kell tehát, úgyhogy irány a bürokrácia Mordorja, vagyis a Bakáts téri okmányiroda. Mivel nem volt annyi eszem, hogy ügyfélkapun keresztül időpontot kérjek, így aztán két romantikus órát tölthettem el a hivatal munkatársai, meg persze legalább tucatnyi türelmetlen honfitársam társaságában, amíg végre valahára sorra kerültem.
Fontos tudni, hogy az útlevél elkészítése alapesetben 8 napig tart. Még fontosabb tudni, amit már nem említenek a vonatkozó honlapok sem, hogy erre további 2 napot kell még rászámolni a posta híres gyorsasága miatt. Megkérdeztem, hogy lehetséges-e postázás helyett személyesen átvenni az útlevelet, amire azt a választ kaptam, hogy természetesen lehet, de akkor is rá kell számolni a két napot, mert ők maguk is postán kapják meg. Whatever...
Miközben ezzel szembesültem, a hivatalnok pedig elkészítette rólam a decens okirati szelfit, fejemben máris szolid matekozás zajlott: október 1 + 8 nap + 2 nap = október 11., csütörtök. Ha minden jól megy tehát, aznap vehetem át az új dokumentumomat, és akkor még marad még 8 napom a vízumra. (Erről a témáról majd akkor, ha már ott tart a folyamat, most legyen elég annyi, hogy online lehet igényelni, és elvileg 4-5 nap az átfutási ideje.)
A másik fontos dolog ez az oltáskérdés. A minap rákerestem a neten, és a talált információkat végignézve úgy éreztem magam, mint kezdő bodybuilder a testépítő szerek között: ez is kéne, az is kéne, ez erre jó, az arra kell.
Szerettem volna tisztán látni a kérdésben, így első körben némi bűntudattal megint kijátszottam a számomra legnagyobb biztonságot adó kártyát, és a baráti köröm instant elérhető orvosát, Dr. Bartha Árpádot faggattam ki a témában - áldassék a neve. Szerencsére ő maga nem oltott le emiatt, ezt a nemes feladatot meghagyta inkább az OEK Oltóközpontjának, ahová továbbirányított.
Róluk pedig az igazat megvallva csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Érkezéskor sorszámot húztam, majd ki kellett töltenem egy kérdőívet, amelyre a stréberek egyébként előre is rá tudnak készülni, itt ugyanis elérhető online. Jó, igen, elismerem, én is stréber vagyok, így az előtanulmányokat követően a helyszínen már röpke egy perc alatt elintéztem az egészet.
Mindezt közel 15 perces várakozás követte, amiért egyébként a rendelőbe lépéskor azonnal elnézést kértek. A korábbi okmányirodás élményre gondolva nem tudtam nem mosolyogni ezen, ám diszkréten csak annyit feleltem, hogy semmi gond, igazán semmiség.
Azután rövid beszélgetés következett, amely azt volt hivatott kideríteni, hogy pontosan mit is fogok majd csinálni Indiában. Ennek eredményeképpen határoztuk meg a szükséges oltásokat.
Ami azt illeti, a Hepatitis A-ra és a hastífuszra már előzetesen is számítottam, erre azonban még rájött az agyhártyagyulladás elleni oltás is. Erre azért van szükség, mert számos iskolát is meglátogatok majd, ahol egy csomó gyerekkel, fiatallal fogok találkozni. A Hepatitis B oltás ellenben már felejtős, abból ugyanis 21 nappal a kiutazás előtt kell volna megkapni az elsőt, abból meg ugye már kicsúsztam. Úgyhogy nincs mese: ennek fényében a helyi csinos lányokkal való esetleges szexuális érintkezés lehetőségét végérvényesen el kell engednem.
A beszélgetést követően a doktornő szúrós tekintettel nézett rám, és kezében a fecskendőkkel be is adta az összesen 31.100 Ft-ba kerülő oltásokat. Utána még kellemesen elcsevegtünk a munkámról és az AFS-ről, és persze az ő munkájáról meg a Denghi-lázról, a Chikungunya lázról, a maláriáról, illetve a majmoktól és kutyáktól elkapható veszettségről. Semmi extra, csak a szokásos small talk.
Búcsúzásként aztán még jó utat kívánt nekem, én pedig hálásan megköszöntem neki az élményt, hogy ha csak fél órára is, de európai szintű egészségügyi szolgáltatásban részesülhettem. Távozás előtt még felvettem néhány tájékoztató anyagot, majd az ajtón kilépve ironikus módon a következő mondat jutott eszembe:
Most már aztán tényleg boldog születésnapot, Gandhi!
